A Fashion Dance az alapítók meghatározása alapján egy olyan, főleg 4-18 év közötti gyermekek számára létrehozott új táncműfaj, amely speciális, csak rá jellemző tematika alapján ötvözi a videoclip dance, a klasszikus és jazzbalett, illetve egyéb táncok elemeit a színpadi mozgással, és ezekből komplex színpadi show-t állít elő. A műfaj 2002 óta működik, mára Magyarország legnagyobb és legeredményesebb tánciskolájává vált, melyben napjainkban 300 tanár közel 10 000 gyermek oktatását végzi.
Ily módon tehát a színpadi mozgás, a tánc és a styling hármasa az, ami meghatározza az egész műfaj világát, azaz az egyes produkciók dinamikus színpadi megjelenésének érdekében a divatbemutatók mozgáselemeit úgy hangolják össze a különféle táncműfajokra jellemző mozdulatokkal, hogy egy teljes mértékben egyedülálló stílus jön létre. A styling, mint önálló képzési elmélet külön fűszert ad a Fashion Dance-nek, hiszen az egyes versenyeken a táncon és a színpadi mozgáson kívül a szép, esztétikus, ruhakollekcióhoz illő megjelenést is értékelik, így a hozzáértő oktatók nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek vonzó, nyílt és megfelelő önbizalommal rendelkező egyéniséggel rendelkezzenek. Ennek értelmében a szigorúan vett színpadi show mellett laza, fiatalos stílusban tanítanak etikettet a Fashion Dance tánciskola tanulóinak. A styling tehát éppoly fontos része az oktatásnak, mint a mozgás vagy a divatos táncok művészetének tanítása, hiszen a Fashion Dance túlmutat a játékos formában való testmozgáson; célja az egyre gyorsuló világban egy olyan, személyre szabott, kiegyensúlyozott egyéniség kialakítása, mellyel a gyermekek eredményesebbé tehetik emberi kapcsolataikat és miáltal önmaguk is sikeresebbé, magabiztosabbá válnak.
A Fashion Dance népszerűségét tovább emelik az állandó tanár- és vezető továbbképzések, a tánc világának és a gyermekek igényeinek alapos ismerete, valamint az igazságos és sikerélmény orientált versenyrendszer. A megmérettetéseket tekintve évente országosan közel 30 verseny áll a legjobbak rendelkezésére ügyességük bemutatására, mely versenyek közül kiemelkedik a dupla pontértékkel bíró Magyar Bajnokság illetve Magyar Kupa. Az utóbbi versenyt először 2005 februárjában Kiskőrösön rendezték meg, a program a Fashion Dance produkciók mellett divatbemutatókban és különféle táncműsorokban is bővelkedett, a káprázatos hangulatból csaknem 600 versenyző, és több mint 1000 néző vette ki részét.
Az egy évben közel 30 alkalommal megrendezett Fashion Dance versenyek közül a Magyar Kupa nem csak azért kiemelkedő jelentőségű, mert dupla pontértékkel bír a résztvevők számára, hanem mert ez az egyik legrangosabb országos megmérettetés a műfajban, így valóban nem mindennapi élményekkel térnek haza azok, akik elmondhatják magukról, hogy produkciójukat a zsűri is nagyra értékelte.A kétszeres pontozás lényege, hogy az induló csapatok valamennyi tagja dupla annyi pontot gyűjt a versenykönyvébe, mint amennyi csapatot az adott együttes pontszámban megelőzött a verseny során. Bizonyos adott pontszámmennyiség megszerzése után pedig a gyermekek egy-egy versenyosztállyal feljebb lépnek, azaz a mind komolyabb technikák, valamint az egyre látványosabb koreográfiák elsajátítása a folyamatos fejlődés biztosítékai. A Fashion Dance tánciskolát választó fiatalok előtt tehát állandó kihívások és több éven át tartó, szintekben kifejezhető előrelépési lehetőségek vannak, hiszen a C1, C2, C3, B illetve A osztályokba való lépés esélyének kapui minden gyermek előtt nyitva állnak.
Maga a Foxtrott eredete a régi Onestepben és Ragben keresendő. A Onestep - mely 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába - leegyszerűsített "egylépésmozgásával", valamint változatlan ritmusával Chasse nélküli, mars és haladó jellegű tánc volt. Ezt a táncot gyors 2/4-es ütemben előre, hátra vagy néha oldalirányban, fordulások nélkül féltalpon táncolták. Mint társastánc a Twostepet (polkaszerű, ugrás nélküli) váltotta fel. A Onestep mindenekelőtt Angliában érvényesült, ahol kiszorította a keringőt. Népszerűségét tekintve a Tangóval vetekedett, amely azonban inkább a franciák szakterülete maradt.
1912-ben Angliában teret hódított a Ragtime, a tánczene első modern formája. Ennek következményeként fejlődött ki a Onestepből a Rag, melynek jellegzetessége a hajlított térddel táncolt lépés volt, s ritmusában a szinkópa is előfordult. Az idők előrehaladtával a Ragtime és Onestep zenéjét lassabban játszották, így a tánc lépései is lelassultak. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. Chasse bevezetésére, mellyel kifejlődött a Foxtrott. E tánc megtalálható a világtáncprogramban is.
A Foxtrott a lassú és gyors, előre- és hátralépések Chasseval variált, tetszés szerinti váltakozásából állt. Az angol tánctanárok hamar ráépítették saját stílusukat, s így fejlesztették tovább. Az előrehaladó lépéseket sarokkal indították, így sokkal nagyobb lendület keletkezett tánc közben. 1922 körül találták meg a tánc ma is érvényes formáját, majd 1924-től a Foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az ún. Slow Foxtrottra (Slowfox) és a gyorsabb Foxtrottra, az ún. Quickstepre vált szét.
A Slowfox lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. A térdek enyhén nyújtottak, ami azt jelenti, hogy nem feszítettek, hanem flexibilisek és mozgásra készek. A Slowfoxban minden lépés majdnem azonos hosszúságú. A test állandóan haladó mozgásban van. A lábak mozgása folyamatos és a tánc járó jellegét hangsúlyozza. A táncban az emelkedés és az ereszkedés kevésbé kifejezett, hisz egy hosszan elnyújtott hullámmozgást kell láttatni. A test mozgása folyamatos, és váltakozva hol az egyik, hol a másik testoldal lendül kissé előre, mely harmonikus testmozgást, illetve vállvezetést idéz elő. A Slowfox technikailag igényes tánc, ezért a tánciskolákban csak a haladó pároknál kezdik tanítani.
A Slowfox a tágterű, folyamatosan haladó, hullámszerű járómozgásokban nyilvánul meg. A táncot a hanyag eleganciával előadott, hosszan elnyújtott lendületek jellemzik, melyeket gyors fordulatok és meglepő pózok tesznek varázslatossá. A többszörös világbajnok és tréner Karl Breuer találóan írja le a Slowfoxot: "A lábat a táncban egyszerűen oda helyezhetjük, ahová a súly kívánkozik. Egyúttal a legnehezebb standard tánc is, amennyiben sikere döntően azon múlik, hogy ne hasson unalmasnak. Ez csak akkor sikerül, ha nagyon extenzíven táncolják, és zeneileg nagyon intenzíven interpretálják".
A Slowfox a standard táncversenyek nélkülözhetetlen epizódja. Igen sokan kedvelik lassan áradó jellege és szép zenéje miatt.
Zenéje: lassan áradó, tartózkodó, melodikus, szabályos. A tánc eleganciáját a szaxofon, klarinét vagy hegedű emeli ki. Zenei üteme: 4/4-es. Tempó: tudásszint szerint 28-30 ütem/perc Versenyen 30 ütem/perc
A TÁNC nem sport, hanem életforma! Ha valaki elkezdi sose tudja abbahagyni, ráadásul mindenki kedvére válogathat belőle! Nincs olyan, hogy valaki nem tud táncolni, mert mindenki ÉREZ a TÁNC pedig az ÉRZÉSEKET fejezi ki. Mindenkinek ajánlom a táncot! Ez a világon a legjobb dolog!